A legnagyobb három név a klasszikus régi versenykerékpárok piacán a Masi, a Cinelli és a DeRosa. Ez első kettőhöz képest Ugo DeRosa már a következő kerékpárépítő generációhoz tartozik. A 60-as évek elején még olyan kevés kerékpárt készített, hogy ezekre nem tudok árat mondani. Gondolom, csillagászati árakért néha gazdát cserél egy-egy ilyen régi DeRosa. A hetvenes évek elejéig még egyedül építette a vázakat, tehát ezek se túl gyakoriak.
Ekkor még minden muffon nagy méretű, díszes áttörések voltak. Ma már kevesebb, kisebb áttörést láthatunk az új DeRosakon. Azok a régi kerékpárok tényleg a kézművesség kategóriájába tartoztak. Természetesen, akár régi, akár új, minden DeRosa nagyon tökéletesen irányítható és nagyon kényelmes.
A 70-es évek végére már nem olyan pontosak a muff illesztések, néhol jobban elállnak a váz síkjától. Ez csak esztétikai probléma, de emellett is nagyon kívánatosak ezek a DeRosak. Egy ilyen díszes muffokkal forrasztott, 80-as évek elején készült gépért, 59 cm vázméret alatt $2500-t kell fizetni. A nagyobb méretűek, főleg a japán gyűjtők miatt felfokozott kereslete, egy kicsit olcsóbbak. Így egy nagyméretű, 80-as évek közepén készült darabért nem kell $1200-nál többet adni. Minél régebbi, annál többet ér. Viszont volt egy 1987-es évfordulós modell, amit a gyönyörű, gravírozott C-Record szettel szereltek, és ezért már legalább $1700-t kérnek. Mindenképpen ilyet vegyünk, mivel ennek az ára még növekedni fog. Ez általában minden C-Recorddal szerelt márkás gépre igaz lehet. Ezek ma még nem klasszikusak, de néhány éven belül mindenképpen azok lesznek.