Apart from the vast collection of vintage parts, we offer complete component sets - both Shimano and Campagnolo - either NOS or dismantled from lightly used or shop demo bikes! Please contact us, if you have any questions concerning these sets and their compatibility with your bike frame!
GROUPSETS
Copyright (c)1989 by Robert Fishell
[1998-at írunk. Egy ember szembeszáll a gépjárművek uralmával�]
A fehér teherautó tükörképe egyre nagyobb lett a sisakomra szerelt visszapillantóban. A jármű sebessége és a benne ülők arca semmi kétséget nem hagyott a felől, hogy mire készülnek. Ahogy még közelebb értek, már mindent tudtam. Az utas egy vastag, méter hosszú vízvezetékcsövet lógatott ki az ablakon, és minden bizonnyal lovaspólót kívánt játszani a kedves író fejével. Most is, mind mindig, tökéletes időzítésre volt szükség. Először szép lassan, jobbra a padka felé húzódtam, és láttam, hogy a kisteherautó erre is követ. Mikor már csak néhány centire voltam az ároktól, élesen jobbra átvágtam előtte, és egy irányított csúszással a bal oldali füves árokban landoltam. A vezető éppen úgy reagált, ahogy arra számítani lehetett. Balra rántotta a kormányt, hogy a haver szét tudja loccsantani az agyam, de elvesztette a kocsi feletti uralmát, amikor meglátta a lefedetlen csatornanyílást. Leblokkolta a fékeket, a teherautó megcsúszott és oldalára fordult, végül úgy 30 méterrel előttem megállt az út közepén. Nyeregbe szálltam, és mikor mellé értem, egy laza mozdulattal beejtettem egy kézigránátot, a betört hátsó ablakon keresztül. Utána jött a szokásos 200 méteres sprint. Hátrapillantva csodálatos robbanást láttam, amelyből arra következtettem, hogy a kocsi valószínűleg teli gázpalackokat szállított.
Ez is rutinmunka volt. Semmi elégedettséget nem éreztem. Aznap már ez volt a harmadik. A hangulatom egyre sötétebb lett, ahogy a felrobbant teherautó fekete füstje egyre jobban belepte az égboltot. "Mikor lesz ennek már vége, Spike"� - mondtam magamnak. "Szükséged van egy jó kis szabadságra!" Elindultam hazafele, otthon összecsomagoltam, és felszálltam a következő Kanadába induló gépre.
Jól is jött a kiruccanás, mivel szükségem volt egy új Dura Ace szettre. Kanadában nem hoztak Kerékpáros Törvényt, és nem korlátozták a távol keleti kereskedelmet, mint az Államokban. Nagyon vártam már, hogy odaérjek, beköltözzek egy kis faházba, és anélkül kerekezhessek az erdei utakon, hogy öt kiló robbanófegyvert kelljen mindenhova magammal vinnem. Az első kirándulásom során egész nap jártam az erdőt, de az út vége felé úgy döntöttem, hogy bemegyek a közeli kisvárosba egy kis kajáért. Már tényleg ideje volt megreggeliznem délután öt környékén. Út közben bütykös autógumik hangjára lettem figyelmes. Megint egy emelt alvázas, nagy kerekű Jeep Cherokee-t pillantottam meg, amint követ lefele a kanyargós, kavicsos úton. "Semmi gond" - gondoltam, "elvégre ez Kanada." Az ösztöneim viszont másképp gondolták, így folyamatosan figyeltem a ronda krómozott vasláda mozgását. Amint megláttam az illinois-i rendszámtáblát, oldalra kipattantam, és átugrattam az utat szegélyező kőrakáson. A jeep húsz centivel ment el mellettem, és nekicsapódott a kiálló szikladaraboknak. Szép kis horpadásokat keletkeztek az ajtaján, de továbbhajtottak, mivel úgy gondolhatták, hogy én biztos ottmaradtam. Amint utánuk pillantottam, láttam, hogy két hazai sörivó, bunkó turistával volt dolgom. Még arra is lusták voltak, hogy megnézzék, mennyi kárt tettek bennem. Felém hajítottak egy pár sörös dobozt meg cigarettacsikket, és eltűntek a kanyarban. Mivel még egy árva petárda sem volt nálam, ott álltam az út szélén dühösen és frusztráltan.
Mihelyt visszanyertem ítélőképességemet, rájöttem, hogy a kisvárosban nincs motel, csak egy bolt meg néhány étterem. Minden bizonnyal valamelyik hegyi szálláshelyen laknak, és akkor megint ugyanerre kell vissza jönniük. Gyorsan átrendeztem egy kicsit az utat a következő kanyarban, és visszamentem oda, ahol leszorítottak. Háromnegyed óra múlva tényleg megláttam a kocsit felfele dübörögni a hegyi úton. A kék Cherokee most már minden bizonnyal tele volt sörrel és nassal, hogy minden meglegyen a következő napi tivornyához. Összeszedtem a szemetet, amit kidobáltak, és vártam egy szikla mögött. Amint mellém értek, kiugrottam és a fazon arcába vágtam az egész rakást, majd hozzátettem: "Elejtettél valamit te faszfej!"
Mint ahogy várható volt, rátaposott a fékre, és farolva megállt. Nagy nehezen megfordította a terepjárót a keskeny úton, de akkor én már 100 méterrel előtte tekertem. Pontosan ennyi előny kellett, mivel így mindig szem előtt voltam, de volt még annyi előnyöm, hogy nem tudott egyhamar utolérni. Lekanyarodtam egy még keskenyebb egy nyomsávos erdei útra, ahonnan előzőleg eltávolítottam a behajtást tiltó korlátot. A út minősége olyan rossz volt, hogy egyikünk se tudott túl gyorsan haladni. Azért méterről méterre egyre közelebb kerültek, és láttam, ahogy a nagy igyekezetükben ide-oda csapódnak a vezetőfülkében. "Csak engem nézzetek ti seggfejek!" - gondoltam. "Addig se az utat figyelitek! Na még egy kicsit, még egy kicsit�"
Egy rövid kis emelkedő után egy 3 méter széles, 10 méter mély szakadék következett, amin a hidat már rég elsodorta a megáradt patak. Az előkészület során egy, a régi híd roncsából származó széles fa deszkát raktam a két part közé. Ez pont elég volt a kerékpáromnak, de mikor a terepjáró ráhajtott, a fa összeroppant, mint egy fogpiszkáló, és orral belebillent a szakadékba. Visszakanyarodtam, hogy megnézzem a eredményt. Már csak a enyhén vöröses színű csörgedező patak hangját lehetett hallani, ahogy sodorta lefele a sörös dobozokat és a kocsiból kiömlő szemetet. Micsoda gyalázat így szennyezni a környezetet. Mihelyt leértem a kisvárosba, felhívtam az erdei lovasrendőrséget, és álnéven elmondtam, hogy mit láttam az erdőben. Természetesen Kanadában maradtam még egy pár napig, szívtam a jó, tiszta hegyi levegőt, és bejártam az összes gyönyörű, egy nyomtávos erdészeti utat. Viszont úgy döntöttem, hogy sehova nem megyek többé anélkül, hogy legalább egy 9 milliméteres pisztolyt ne tennék a nyeregtáskába. Soha se tudhatja az ember, hogy mikor találkozik megint valami amcsi turistával, vagy grizzli medvével.
A múlt heti közvélemény kutatás eredménye:
Eddig 30 levelező válaszolt, és abból 29 azt mondta, hogy nagyon tetszett neki a Spike történet, és több ilyet akar olvasni. 27-en a TÖBB ERŐSZAKOT is beikszelték. Volt néhány jóakaró lélek, aki még részletes kritikát is írt, de ezeket természetesen el se olvastam. Egy levelezőtársamnak nem tetszett a történet. Sajnálom Joe, Te vagy az egyetlen, akinek még van valami ízlése. Akkor mi a francnak Internetezel?
Igazából a harmadik történetnél akartam abbahagyni a sorozatot, de mivel ennyi vérszomjas rajongóm akadt, hogyan is tudnám most abbahagyni az öldöklést, tüzet és rombolást? Most már sajnos nem tudom garantálni, hogy minden héten lesz Spike Bike, de a jó hír, hogy hősünk visszatér Detroit utcáira, ahol szemtanúi lehetünk a jó és a gonosz egyre fokozódó kataklizmatikus harcának, mely végére, happy-end gyanánt, létre jön az Amerikai Gazdasági Holocaust utáni új Babilon.
Gazdasági Holocaust? Majd meglátjátok jövő héten.